Merész elhatározással ébredtem 5:14 am hajnalban. Ma sütni fogok. Mégpedig egy kelt tésztából készült buktát. Ez egy korszakalkotó és vízválasztó döntés volt, mert köztudottan én bármit el tudok rontani. Életemben nem sütöttem ehető süteményt vagy bármit , ami ahhoz közelített volna. Főzni istenien tudok, mások elmondása alapján . Sosem jelentenék ilyet ki magamról. Nem vagyok én öntelt és beképzelt . Áhhh. 

De a sütésssss! Ma reggel elhatároztam, újra megküzdök az átokkal ami ül rajtam. Juszt se hagyom magam. Legfeljebb odakészítem a szemetest megint, /ahogy szoktam/ és abba dobálom ami kisült !

Ám! Közhírré tétetik! megesett az eset! Sikerült ! Ehető lett, sőt szerintem finom, vagyis ehető! Nem lett túl szép de nagyon csúf sem. Persze, látom, van még mit csiszolni, de az első mérföldköves lépést megtettem.

Megtört az ÁTOK!!!!

Ez volt a túrós!

Ez pedig a lekváros!

Néézzétek közelről! :-DDD

Annyira gyönyörűek! Nem ??  :-D Jójójó, én is látom, nem annyira bukta de kicsit kiflis...örültem, hogy egyáltalán nem a kukában landolt!