A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Migráns hullám? Népvándorlás? Invázió? Megszállás?Kiváltságos kívánságműsor ? A kántált fő szlogen : "Követeljük...."
2015.szeptember 15.-én éjfélkor Magyarország lezárta a déli szerb-magyar határt.
Aztán ez történt:
/fotó:szabadujsag.com/
Olvashattuk a kerítésépítés és az elkövetkezett határzár visszhangjait eleget a külföldi sajtókban.Olvashattuk, hogy látják ŐK a helyzetet nálunk.
A legtöbb megjelent vélemény negatív kicsengésű bírálat volt, megturbózva "ütős" képekkel, fotókkal...szenvedő asszonyok, síró gyermekek, torz arcú, gumibotos rendőrök, sínek között fetrengő üvöltő család,vérző, dagad lábak, rongyos cipők, fájdalom az arcokon........
Igen. Ezek is pillanatok, jól elkapott pillanatok az utóbbi idők viharos történéseiről. Jól elkapott pillanatok, azért mert hatnak. Érzelmekre hatnak. Mintegy tesztelve az Európában élő embereket. A "jó" emberek hangot is adtak megrendülésüknek, ugyanekkor habzó szájjal estek neki a racionálisabban gondolkodó,"rossz" honfitársaiknak.
Posztok, blogok, kommentek, vica és versa! Hogyan tudnánk ezt mi konstruktív vitákban eldönteni, kik ők, mit akarnak, hogy tudunk segíteni a legjobban? Miközben Európa politikusai, szakértői is összevissza beszélnek, nyilatkoznak, sőt, 2 naponta változtatják meg állásfoglalásaikat.
Hogyan tudnánk mi, polgárok országunkat védve, biztonságunkat megtartva úgy segíteni, hogy közben a hazánkba már bejutott éhezők, betegek, menekülők megbecsüljék és elfogadják az általunk nyújtott segítséget minden szinten?!
Miközben azért még helyzet van!
A "migránsok" vagy /invaderek/....mert szép lassan kiderül minek is kell neveznünk őket nagy csoportja maradt Röszkénél.Ültek, vártak.Majd késő délután egyre több fiatal, afgán provokatőr, a náluk jól bevált módszert alkalmazva ,elkezdte tüzelni a türelmetlen és fáradt tömeget../2015.szept.15.esti órák/
/fotó:erdélyiblogspot.com/
/Hozzáteszem, aki a célországba igazán el akart jutni,(mert nem balhézni jött) , nos , ők már rég úton voltak Horvátország felé./
Igen, Horvátország felé. A horvát miniszter interjút adva nyilatkozott. Azt mondta, felkészültek, már 350!!! migránst fogadtak is, még további 1500!!!!! mehet. Nem gördítenek akadályt, bárkit átengednek ,feltartóztatás nélkül. /2015.szept.16./
Mára már változott a horvát álláspont. Határt zártak, ellenőriznek, az illegális, nem regisztrálót kitoloncolják.Mi az oka a változásnak? Hát a már jól ismert forgatókönyv. Ugyanaz mint a németek és osztrákok indoka.
Túl sokan vannak, ennyivel nem bírnak!!! Nem ennyire számítottak!!!! Már több mint 5700-an jutottak be.....
Mivaaan???
Csak kérdezem? Ezek a politikusok nem néznek híreket, nincsenek képben semmilyen szinten, mi zajlik körülöttük, a környező országokban? Őszintén, miért kell játszani a hülyét és miért kell előadni a meglepett szűzlányt? A túlterhelés alatt nyögő és küszködő országok EU felé indított segélykéréseit, kérdéseit, nyilatkozatait valahogy nem sikerül felfogni?
A szerbek a határzár után szintén teszik a hülyét ! Azok, akik tulajdonképpen, buszokkal, vonatokkal szállították és zúdították ránk hang nélkül a Makedóniából hozzájuk toluló ember tömeget.
Nyilatkozzák, fogalmuk sem volt semmiről, Magyarország nem tájékoztatta őket, hogy mi várható a határzár után ? Mire készüljenek? Mivaaaan??
Csak kérdezem, nem tűnt fel nekik az a sok nyilatkozat, az a sok közvetlen telefonos egyeztetés ami a magyar kormány részéről irányukba elment ? Nem tűnt fel a kerítés építés ami lassan 2 hónapja elkezdődött és amit hivatalosan bejelentettek.Mint mindent. Amiket utána bíráltak és támadtak is minden szinten.
Aztán a provokáció teret nyert a szerb rendőrök orra előtt. Szerb területről indított támadást a határvédelmünk ellen. Megdobálták kővel, vassal, botokkal, paprika sprayt használtak, gumikat gyújtogattak, kendővel az arcuk előtt fiatal, gizda férfiak. A teljes hatás kedvéért asszonyokat hoztak előre a "frontvonalba", gyerekeket használtak pajzsként, a színdarab az általuk megszokott módon zajlott a világsajtó meg harapott rá! Ahogy mindig is. A történteket nem részletezem, láthatta mindenki mi történt. Elmentek a legvégsőkig....Gyerekeket dobtak át a kerítésen!!!!!!! / az emberi élet, úgy mint legfőbb, érték náluk teljesen máshogy működik,cégér, transzparens, evidencia a mélységes szenvedéseikre, jelkép, de messze nem a legfontosabb érték...csak néha/Végül sikerült leverni a határ elleni támadást, sőt,egy nyilvántartásban lévő terroristát is sikerült elfogni és beazonosítani a támadók közül/2014.szept.15. délután és este/
/fotó: mindenegyben.blog.hu/
A világsajtó pedig harapott. Mert ez már hírérték,Jól fotózható anyagot találtak, síró, öklendező csecsemőt anyja, apja karjában, aki a kegyetlen,magyar rendőrök könnygáz bombájától borzasztóan szenvedett......./Hogy került oda ???? Az első vonalba?? Ember az aki ODA és nem EL viszi a frontvonalból a kisgyermekét ??????????/
De a lényeg,hogy lehessen róluk megrázó képeket készíteni, ott legyenek a főoldalakon.
A szerbeknek pedig a legnagyobb gondot és problémát /nem meglepő módon/ az jelentette, hogy a magyar rendőrök "átvízágyúztak" szerb területre......????? Mivaaaan?
Az egy cseppet sem zavarta őket, hogy a határzárat áttörő tömeget meg sem próbálták állítani, a támadás szerb területről jött a mi földünkre...Részükről ez teljesen rendben volt! :-S
Viszont továbbra is készségesen és folyamatosan szállítják a a horvát és magyar határokhoz a illegális csoportokat.
Horvátország
2015.szept.17.Jelen állás szerint a Horvátország segítséget kér!!!!!! Több mint 9000- en jutottak be, több helyen áttörték a határzárat. Agresszív, támadó szándékkal nyomulnak előre ,áttörtek a rendőrök sorfalán Tovarniknál. Zágrábban ülősztrájkot kezdtek, nem akartak kiszállni a vonatból, követelték, hogy vigyék őket a célországukba. Elutasítanak minden regisztrációt. Ilocska faluban /Magyarország/megjelentek az első Horvátországból érkező menekültek.Most Dél-Baranya felől próbálnak meg bejutni hozzánk.
A Baranya megyei rendőrfőkapitány szerint eddig 200 főt fogtak el.
A horvát hadsereg főparancsnoka megkapta a kiemelt készenlétre vonatkozó utasítást,válságstábot hívtak össze.
21:10 pm A horvát miniszter döbbenetes nyilatkozatot adott ki, közvetlenül a menekültekhez szólt. Ne gyertek, mert határzárat rendelek el, a szerb-horvát határra. nem tudtok innen tovább menni Európába. Maradjatok Szerbiában, Macedóniában.
Németország
2015.szept.17.A német bevándorlási hivatal vezetője ma lemondott. Ő volt aki a virtuális meghívót küldte a szír menekülteknek. Egyre agresszívebb a tömeg mindenfelé. Különböző pontokon vannak agresszorok. Ultimátumos zsarolások, öngyilkossággal való fenyegetőzések. Közben német táborokban a menekültek sorozatos erőszakokat követnek el asszonyaikon. Civil szervetek egyre erősebben bírálják a német kormányt és hatóságokat.
Farkas György újságíró /24.hu/ :A Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője szerint a migránsok nem menekültek, céljuk az iszlám terjesztése Európában, ahova a gazdag arab országok küldik őket.
Közben Berlinben egy iszlamista terrorista késsel támadt egy rendőrnőre, akit súlyosan meg is sebesített. A rendőrség lelőtte a támadót.
20:45 pm Kiterjesztett válsághelyzet Somogy és Baranya megyére is.
Mi pedig jobb dolgunk nem lévén gyűjtögetjük, szedegetjük a bátor és elszánt illegális határsértőket a déli országhatár mentén folyamatosan. Mert mi vagyunk olyan helyzetben ,amilyenben nincs pl. Németország és Ausztria. Vezető nagyhatalom lettünk mára mi is......Európa határainak , jogrendszerének legnagyobb védelmezője .
A "csoportok" szenvednek és felerősítik tagjaik hibáit így a "vak vezet világtalant" helyzet alakul ki.
A nem annyira bölcs tömeg
"A társas média sem nem közösség,sem nem tanácskozó demokrácia, még a névtelenség kiküszöbölése mellet sem válhat egyikévé sem a csoportos gondolkodás számos jellemzője miatt.A virtuális közösségekben az egyének olyan információkat keresnek amelyek megerősítik létező nézeteiket vagy habitusukat."/Popkin szerint/
Hobbes szerint alig van olyan elv, amiből ne támadhatna ellentét,széthúzás, sértegetés és lassanként háborúba csúszik.Ez nem az elv hamissága miatt van, hanem az emberek hajlama miatt, akik önmaguk számára bölcsnek tűnnek és ugyanilyennek akarnak látszani a többiek előtt is.Véleménye szerint a konfliktusok forrása a vanitas. A ragaszkodás a saját véleményükhöz a hiúság eredménye és az együttélés problémája: "Ha minden ember a saját véleményét követi szükségszerűen viták keletkeznek, nézeteltérések, amiből először veszekedés, később gyűlölet majd végül háború lesz és mindenféle béke és társas élet megszűnik."
A társas média a róla sugárzott biztonságot nyújtó közösség helyett sokkal inkább lincselő és gúnyos csőcseléknek tűnik.Harmónia helyett harci blogok,gúnykampányok, névtelen feljelentők,blogháborúk, trollok és népbíróságokká alakult kommentfolyamok jellemzik.Nem nyitott kormányzat, hanem deMOCKrácia .Mivel az olcsó és növekvően bőséges információáradatban afigyelemért harcolók leginkább mások szórakoztatásával és haragjuk felkeltésével tudnak sikeresek lenni, ezért ez a két műfaj jellemzi ezt a médiát manapság.Vagy a gúny vagy a felháborodás vagy a harag.A véleményblogok ennek a fő képviselői.A gúny és a botrány célja ugyanaz: a hiteltelenítés.Szó sincs, még a próbálkozás szintjén sem,érvelésről, meggyőzésről.Vádolnak, de nem kell bizonyítaniuk,hiszen véleményszabadság van.Csak az számít, hogy az emberek beszéljenek róluk-az oldalra kattintsanak .A "sikeres" bloggerek jellemzően mérgesek, elidegenedettek és elégedetlenek.
A blogok és kommentelők önkéntes népbíróságok, demokratikus megszégyenítő ceremóniák:te nem tartozol közénk."Ha nem szégyelled magad, majd én vagy mi teszünk róla.A néző pedig a csendes háttérből, passzív módban élvezi a rombolást és a fájdalmat.Az arctalan hangok világában mindenki bűnös, míg be nem bizonyítja az ellenkezőjét.
/Statisztikák szerint manapság tíz emberből kilencet ért már valamilyen atrocitás közvetve vagy közvetlenül a neten - ha másképp nem, hát egy klaviatúra mögül okoskodó, névtelen fórumozó jóvoltából. Miről is van szó?Aki regisztrál egy közösségi portálon, netán blogolni kezd, azért teszi, mert szeretne nyitni a világ felé: ellenkező esetben egy lakatos emlékkönyv hasábjain rögzítené gondolatait.Az online jelenlétnek többféle oka lehet: ismerkedés, társkeresés, flört, véleménycsere, a kötetlen beszélgetés lehetősége, kommunikáció a régi haverokkal és barátokkal, portfólió készítés, üzletelés, cserebere, kreatív önkifejezés publikussá tétele... - akárhogy is vesszük, csupa olyan dolog, ami feltételezi a nyílt, egyenrangú kommunikációt két vagy több fél között.De mindezeken keresztül védtelen célponttá is válik akaratán kívül .Ehhez kell egy eltérő vélemény és egy troll.Utána beindul a gépezet.Vita, sértegetés, következik az antiszociális viselkedésforma minden verziója, minősítés, becsületsértés, lejárató hadjárat bosszúból.Mások nyilvános lejáratása az egyik legetikátlanabb netes húzás, ami szóba jöhet, a konfliktus csak azokra tartozik, akiknek nézeteltérésük támadt egymással. Gyakori fogás, hogy egy rondább szakítás után vagy barátságok, ismeretségek megszűnésekor hosszú, keresetlen szavakkal gazdagon megtűzdelt bejegyzés (netán körlevél) lát napvilágot, amelyben a kedves olvasó mindent megtudhat "a vétkes" sötét titkairól és ciki ballépéseiről. Kevés ocsmányabb dolog van, mint szidni és lejáratni valakit pártatlan idegenek és elfogult random ismerősök körében. /forrás:neon.hu/
Persze, semmilyen közösségi portált, blogoldalt vagy egyéb online felületet nem kötelező látogatni, itt azonban nem egy-egy emberről, hanem egy egész világot érintő jelenségről van szó. A kommunikáció durvul, az íratlan erkölcsi szabályok összefolynak - a történet végén pedig nem a durvaságokkal szembefutó látogató veszít a legtöbbet, hanem azok az emberek, akik felvették a kesztyűt és végül énhatáraikat is egészen elmosta az öncélú verbális brutalitás.
A blogszféra, a társas média és általában a csevegő osztály lelkes leírásai a szabadság, egyenlőség mellett a részvételt a /citizen journalism/ a grassroot amatőrizmust értékelik fel a szakértők elitizmusával szemben.Ebben az új médiában a 'netizenek' írják a cikkeket és ők is kommentálják azokat.A mai önpublikáló világ ünnepli az amatőrizmust. Sem szakmai sem szakértői szűrők nincsenek.
Válhatnak-e ebben a témakörben kulcsszavakká a következők: önmérséklet,mértékletesség,tudásalapú megnyilatkozások..stb.stb.
/Szemezgetés Molnár Attila Károly: Arctalan hangok című könyvéből/
Meguntam a felnőttek világát. Gondolom, nem kell részleteznem az okokat.Hősöket akarok, akik gyerekből vannak.
/fotó:Should.Know/
Nem friss hír. Mindenki olvashatta a hírekben,hogy 2014-ben a Nobel-bélkedíjat megosztottan Malala Juszafzai és Kailás Szatjárti kapta.
Fussuk át a kisleány életének történetét, akit a saját tragédiája vezetett el a gyermekek jogaiért vívott, világot átölelő harcához.
"A legfiatalabb Nobel-békedíjas
Malala Juszafzai 1997. július 12-én született a pakisztáni Szvat-völgyben fekvő Mingora városában, pastu nemzetiségű, szunnita családban. Apja költő és tanító, aki mindvégig támogatta lánya kiállását a nők jogai mellett. A diáklány tizenegy évesen már nyilvánosan felszólalt az ellen, hogy a pakisztáni tartományban egyre nagyobb hatalomra szert tevő iszlám fundamentalista tálibok nem engedik, hogy a lányok tanulhassanak.
A Szvat-völgyet 2008-ban elfoglalták a tálibok és azonnal bezárták a lányiskolákat (a legtöbbnek még az épületét is felrobbantották), betiltották a zenét és a televíziót, sőt még azt is, hogy a nők egyedül menjenek vásárolni. Juszafzai dühében kampányolni kezdett a tálibok ellen, Gul Makar (Búzavirág) álnéven írott blogbejegyzései, amelyekben mindennapjait írta le a fundamentalisták uralma alatt, a BBC brit közszolgálati televízió honlapján is megjelentek.
A Szvat-völgyet fél év után visszafoglalta a pakisztáni hadsereg, Juszafzairól dokumentumfilm készült, számos nyilatkozatot adott, megkapta a civileknek adható legmagasabb pakisztáni kitüntetést. A lány tisztában volt azzal, hogy kilétének nyilvánosságra kerülése után veszélybe került, mert egy fanatikus tálib vezető, Maulana Fazlullah mindent megtett, hogy elhallgattassa. A Facebookon fenyegető kommenteket kapott, az újságokban is figyelmeztették, hogy hagyjon fel "nyugati gondolkodást népszerűsítő tevékenységével", a lapokat pedig becsúsztatták az ajtaja alatt. Mivel ő nem fogadott szót, a tálibok végül úgy döntöttek, hogy "cselekedni" kell és gyilkosokat küldtek rá, noha a törzsi törvények tiltják nők megölését.
2012. október 9-én két merénylő állította meg a Juszafzait szállító iskolabuszt egy katonai ellenőrző pont közelében, és név szerint szólították a 15 éves lányt. Rémült társai ugyan azt mondták, hogy nincs a buszon, de a férfiak tudták, kit keresnek: célba vették, találat érte a fején, nyakán és vállán, a golyók két másik lányt is megsebesítettek.
/foto:worldpress/
Malala csodával határos módon életben maradt: helikopterrel szállították kórházba, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta, kezelését Angliában fejezték be, ahol azóta is él. A merénylet után az amúgy is nemzeti hősnek számító kislányból nemzetközi példakép lett, akit Barack Obama amerikai elnöktől Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárig támogatásukról biztosítottak a világ vezetői. A tálibok ugyanakkor bejelentették, hogy Malala továbbra is célpontjaik között szerepel, a díjakat pedig szerintük csak azért kapja, mert az iszlám ellen dolgozik.
Juszafzai 2013 februárjában jelent meg ismét a nyilvánosság előtt, és bejelentette: alapot hozott létre, amelynek célja, hogy minden lány, minden gyerek tanulhasson. Az alap először Pakisztánban épített iskolákat lányok számára. Malala júliusban, 16. születésnapján felszólalhatott az ENSZ-ben, megkapta az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet legrangosabb kitüntetését, "A lelkiismeret nagykövete" díjat, az Európai Parlament Szaharov-díját, amelyet a gondolatszabadság melletti fellépésért ítélnek oda minden évben és már tavaly is jelölték a Nobel-békedíjra."
/forrás::hír24/
Végül egy rövid dokumentumfilm Malaláról. A filmet a New York Times készítette.
"Cicaszitterként" csináltam egy kis filmet a tesóim macsekjairól. Nem történt semmi rendkívüli a felügyeletem alatt, a szokásos és rendszeres napi rendbontást teljesítették, fojtogatás, karmolászás, kergetőzés, papírgombócon összeveszés...szóval meg volt minden.
Kaptam én is rendesen! Kellett nekem májkrémes kenyeret enni! Majdnem kivették a kezemből...Sőt Masni beleharapott a fóliába és ki akarta húzni a kezemből az egész nagy szelet kenyeret, sírás -rívás, nyirvákolás, követtek mindenhova, ráültek a lábamra és várták , hogy érkezik-e az a fantasztikus ízű-szagú finomság!
A mártélyi Tájvédelmi Körzet,a Tisza hullámtérének bal parti szakaszán létesült, az ország harmadik tájvédelmi körzeteként. Védetté, 1971-ben nyilvánították. Mint tájemlék sajátosan magyar adottság.
A Tisza a múlt század második felében történt szabályozása jellegzetes, egyéni vonásokban gazdag környezetet alakított ki a védőtöltések és a folyóvíz közötti ún. hullámtérben. Ugyanakkor az emberi élő munkának valóságos múzeuma is ez a terület,
A tájvédelmi körzet növénytakarójára jellemző az ecsetpázsitos mocsárrét, a holtágakban tömeges állományokat alkotó sulyom, a békatutaj, rucaöröm, a különböző békaszőlők, a vízidara, s egy viszonylag ritka békalencseféle.
A botolófűz, szürke- és fehérnyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott eloforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek
Akörzet madárvilága a saséri természetvédelmi terület faunájával nagyjából azonos. A Barci réten itt is kialakult az utóbbi években, egy vegyes gémtelep, kiskócsag-, üstökösgém-, bakcsó- s egy másik erdőrészben vörös- és szürkegém állománnyal. Itt azonban, nem rendszeresen, csupán áradásos években költenek e madarak. E környék a meglehetősen ritka, környezetigényes fekete gólyák rendszeres átvonulási helye is. A fagyok beálltával viszont a Barci rét magasságában az örvényes Tisza nyújt a teljes jégtakaróig szálláslehetőséget az állóvizekről kiszoruló vadrécetömegnek.
Agerinctelen állatvilág legérdekesebb képviselője a tiszavirág, amely a múltban és újabban, szerencsére ismét hatalmas állományban tenyészik e szakaszon. A kérészek egykori megfogyatkozása a halfauna tiszai nevezetességét a kecsegét is érzékenyen érintette, mert az igen gazdag kecsegeállománynak a kérészlárva képezi elsődleges táplálékbázisát.
A terület gerinces faunája a szomszédos Sasérrel egyetemben 1947 óta a Madártani Intézet állandó kutatóterülete. A vizsgálatok során a két területről 37 halfajt, 34 emlőst, 119 fészkelő, és 124 átvonuláskor észlelt madarat vettek számba.
A területen intenzív horgászat folyik. A halászati hasznosítás megszűntével, a hódmezővásárhelyi Dolgozók Horgász Egyesület, később jogutódja a Dobó Ferenc HE. végzi a halgazdálkodást, körültekintő és szakértő haltelepítésekkel, ivadékmentési akciókkal és szelektáló halászatokkal igyekezve megőrizni és fejleszteni a holtág halfaunáját.
Mártélyt, a festők és a természetkedvelők paradicsomát, az 1300 lelket számláló Tisza-parti községet elsőként 1024-ben említi Szent István király oklevele, melyben a települést, azaz Szent Adorján Mártír pusztát halászó helyként az általa alapított zalavári bencés monostornak adományozta. A település neve is a kolostor védőszentjének nevéből azaz Szent Adorján mártírból kopott jelenlegi formájába.
Mártély a középkorban is halászfalu volt, igaz nem itt, a jelenlegi helyen állt, hanem a mostani ártéri oldalon feküdt. A Tisza-szabályozás során, amikor a védőgátat építették, megtalálták az ősi falu nyomait is.
A főként halászatból és mezőgazdasági munkából élők számára a modernizáció elsőként 1894-ben a vasút megnyitásával, érkezett el, nem sokkal később épült meg a falu első kövesútja, majd 1911-ben szentelték fel templomát, amelynek szép hangú vasharangja a különlegessége.
Mártély mai jó hírét a közeli Vásárhely alapozta meg, mégpedig azután, hogy a vadregényes tájat 1921-ben felfedezte néhány lelkes természetimádó. Kruzslicz Károly, Banga Sámuel, Fejérváry József, Bogyó Ferenc és Dezső Lajos pedig megalapította és felépítette a település strandfürdőjét. Vásárhelyről nyaranta fürdővonat utaztatta ide a vendégeket. Endre Béla, Tornyai János, Rudnay Gyula, majd Barcsay Jenő pedig a festők számára fedezte fel a táj szépségeit, amelyet egyre inkább kezdtek élvezni a kitelepülök, a nyugalomra vágyók, így van ez ma is.
Tornyai János: Alföldi tanya
Mártély, köszönhetően szorgalmas lakóinak, szépen fejlődő település.Többek között Makovecz Imre is itt építette kis nyaralóját.
A holtágon a halászat ugyan 1976-ban befejeződött, ám a víz azóta is közkedvelt horgászparadicsom.
Végül további kedvcsinálónak ajánlom Bezzeganyu régebbi posztját: /link/
Folytatom az előző írásomat. Érzékeltetni szeretném, hogy mennyire értelmetlen hasonlítgatni a nyugatra távozott honfitársainknak, az új hazaként választott nyugati országokat Magyarországgal.
Az előző részben elemeztem a "kutyák nem ugatnak", a bolti "eladók nem kedvesek"és a közlekedésre vonatkozó általános véleményeket.
A mai részben az éttermi szokásokat,étkezést, majd a többi részben a hétköznapi embereket, családokat, gyereknevelést , vásárlást, szórakozást, hivatalos ügyintézést veszem górcső alá.
Járjuk körbe először az éttermeket. / Megjegyzés: angliai és skóciai tapasztalatokból merítve általánosítok!/
Nagyjából így nézett ki. Az adag ugyanekkora volt, a miénk kicsit égettebb szélekkel készült és mi kaptunk padlizsánkarikát is.
Fastfood, instant food. Ugye mindannyian ismerjük ezeket a szlogeneket.Nem meglepő módon tudunk is azonnal asszociálni azokra az ételekre, amiket ezek a szavak magukban foglalnak. Nos ez Angliára kiemelten jellemző Annál is inkább, hogy a britek maguk is azt mondják, hogy a tradicionális angol konyha majdnem teljesen kiveszőben van. Ha valaki szeretné kipróbálni a hagyományos angol ételeket, annak nagyon kell keresni és bizony csak elvétve talál olyan helyet, ahol fellelhetőek a régi, választékos és igényes angol ételek.A legnagyobb esélye talán a tradicionális reggelinek van, amit még sok pubban, étteremben kaphatunk.Nekem Edinburghban volt szerencsém kipróbálni egy nem túl olcsó helyen a várhoz közel.. Ár-érték szempontjából felejthető volt. 4 személyre 1-1 kávéval,1 sörrel 160 font volt 2011-ben. A tartalom ? Sült kolbász, roston sült paradicsom, padlizsán, bacon, némi kis kupac bab.....természetesen majdnem minden égett ízű volt, a széle mindennek agyon grillezve, kissé kesernyés ízzel, a kolbász, ehetetlen, ízetlen, borsos, semmi kolbász élmény. Mindez még kellő toleranciával akár bele is fért volna, ellenben az, hogy éhen maradtunk, a hangulatunkat szegte.
Tehát......ilyet otthon is kaphatsz bármikor, bárhol, és lehet olcsóbban.
További tipikus választékok képekben .
Ebből ettem több ezret délben ebédidőben addig, míg nem vettem pár edényt és kezdtem el főzni otthon. pl./nagyon műanyag íz, ár : 2,60 GP=1100,-FT
De ez is. MC=Olaj íz és más semmi. Feltétlen öntsd le valami szósszal! /ár: 2,90 GP-től változó=1300-1800 Ft/
és egy tipikus esti kép..
és az egyforma ízű, formatervezett szendvics reggel-délben-este , megkóstoltam mindet, semmi különbség nincs közöttük, ehetsz, halasat, csirkéset, bármilyet választasz mind ugyanolyan ízű /ár : 2,60-3,20 GP között=1100-1400 Ft/..Később, amikor már berendeztem magam "edényügyileg" és konyhacuccokból, áttértem a saját készítésű tartalmasabbra és ízesebbre.
és hozzá az elmaradhatatlan kommersz lötty
Szóval......Ilyet itthon is kapsz /ár: 1 single espresso Caffé Neroban: 1,35 GP=majdnem 600 FT:-)) /
Éttermek.
Sok van és jobbára az exotikus ízeket szeretőknek kedveznek.Thai, Indiai, Török, Indonéz, Kínai, Olasz. Ebből van a legtöbb. A kínai éttermeknél gyakran előfordul a szabad evés, ami azt jelenti, hogy 16-20 font között annyit eszel amennyi beléd fér. Annyiszor fogsz tiszta tányért és pakolod tele, amennyiszer csak akarod. A legtöbb esetben telt ház van, erre mondta XY pár hónappal megérkezése után /mert ő már mindent tudott és átlátott azonnal/, hogy megdöbbent micsoda "hagyománya" van az étteremben étkezésnek, és milyen sokan vannak mindig, "bezzeg nem úgy mint itthon"....Hát ja.
Akkor elmondom szerintem, hogy megy ez. Az angolok rém lusták, megszokták, hogy mindent alájuk tesznek, adnak nekik annyi pénzt, hogy megtudjanak venni mindent, Szolgáltatást, árucikkeket stb. Tehát van pénzük, főzni lusták, enni imádnak /zabálni, lásd sok a kövér, elhízott nő/. Két verzió van. Hétköznap este fast food, instant food be a sütőbe, krumplipüré porból, dobozokból előre begyúrt, fűszerezett húsgolyók, félig vagy teljesen megsült mindenféle mártással szósszal leöntött hús, aprított zöldség, zacskóból, darabolt gyümölcs műanyag dobozból....ez a vacsi, vagy munka után összeszedik a családot, elmennek valamelyik étterembe, végigesznek mindent, alig bírnak felállni, hazamennek, kis Tv nézés után lefekvés.
Nekünk bevándorlóknak menőnek számító helyek a Nando's , Cosmo étteremlánc. Nem túl olcsók de a jobban keresők heti rendszerességgel talán megengedhetik maguknak.Főnököm szülinapját a Nando' ban ültük. Széles vigyorral, sugárzó arccal újságolta, hogy "naaaa , hova megyünk?? Hááát, a város legjobb helyére , ahol a csirke a legfantasztikusabb az egész világon"....Nos! Sima grillezett sült csirkeszárnyak. Nem akartam illúzióromboló lenni, ezért inkább hallgattam, miközben azt gondoltam , hogy azért mondtak ilyen hülyeséget, mert nem ettek még igazi finom falusi, kapirgálós csirkéből készült magyaros tepsis sültet. Fogggalmuk nincs mi a jó kaja. :-))A főnök fia morogva ette , ropogtatta a satnya, összesült szárnyacskákat, 5 féle szósszal leöntve . Az egyetlen igazán pozitív élményem a Cosmóban volt, a karácsonyi staff partin, ahol igazán finom, különleges és választékos volt a menüsor. Minden finom volt és elegendő. De fizettünk is fejenként 28 fontot. /10000,-Ft/ ..Ennyiért azért itthon is fejedelmi, első osztályú kaját kap 1 ember.
Szóval nem úgy mint itthon. Ahol a hétvége szent és a családé, a pihenésé, az együttlété. Normális főtt ételt kap a család minden tagja, anyuka nem lusta, megcsinálja, mert mindenkinek jó, ha a hétközi iskolai vagy munkahelyi menü után finom, házias , tartalmas ételeket ehetnek.
Ráadásul minden héten ,egy sima magyar bevándorló a sok egyéb necces kiadása amellett nem fog Cosmóba menni. Ahhoz nem havi 900-1200 fontot kell keresni.
Másik variáció a hétvégi shoppingolás, ami egész napos program, kezdődik reggel, beszivárognak a városba, családostul, apuka hajat vágat a barber shopban, anyu beül a Cafe Neroba a skacokkal, előtte a Greggsben vesznek pár olajjal átitatott omlós, pizzás szeletet, majd jöhet hozzá a a Latte Capuccinó, bármi, csak sok csoki legyen rászórva és legyen lelocsolva valami ragadós édessel. Család ott eldagonyázik, hatalmas koszt hagyva maguk után elmennek a belvárosba, elköltenek pár száz fontot, 500 kis zacskó , reklámtáska, ügyeletes heti játékok beszerezve, lenyugodva, betérnek valamelyik étterembe, Végig eszik a menüsort...ott is kaja- pia leszórva, szétkenve...majd estére kelvén boldogságosan hazatérnek.
Tehát azt megállapítani, hogy micsoda éttermi kultúra van pl. Angliában ...nos ezt kijelenteni barokkos túlzás, főleg egy olyan országban, ahol 2 kg zacskóban árulják a jégkockát, készen, mert annyira fárasztó lehet munka után állandóan töltögetni a kis műanyag tartót, vagy a jégkockacsináló nylon tasakot , vagy a hámozott , szeletelt retket, krumplit....mert ez mind borzasztó munka és kegyetlenül kimerítő . Szédületesen nevetséges.
Ahogy a sárga figyelmeztető műanyag háromszög, amit mindenhova letesznek. Vigyázat, csúszós, frissen feltörölve, vigyázat kis akadály, figyelem víz a padlón,kerüld ki....!!! A takarítónő elmegy , hoz egyet és leteszi 3 eldobott papírcetli mellé az áruházban. ?????? Egész délután kerülgeti a tömeg a 3 cetlit és a nagy sárga táblát. Nem lenne egyszerűbb lehajolni és felvenni ?? Nem! :-)))
Szóval.....nem jobb mint otthon!!!!!! Más minden, mert más emberek, más szokások, más életritmus jön szembe velünk. Van akinek tetszik, van akinek meg nem. Minden vélemény csakis szubjektív lehet.
Teljesen értelmetlen hasonlítgatni bármit is. Két eltérő kultúra, múlt, jelen és jövő. Isten mentsen meg bennünket attól, hogy hasonlóak legyünk és éljünk úgy mint más nemzet fiai.
"– Mondja, micsoda maga?
Fess Feri ránézett, s egy pillanatig hallgatott. Akkor komolyan:
– Ember.
– Az mit jelent?
– Azt, amit mindenkinél: keresek és nem találok.
– Mit keres?
– Embert… De nem találok, csak fenevadakat…"
Megmutatom nektek az én édes, kedves, beképzelt kis házibarátomat. Ő a Huba. Minden nap megköszönjük, hogy nála lakhatunk immár 11 éve.Nagyon kedves, mert néha még meg is simogathatjuk.
Amikor még kicsike voltam ......
Néha nagyon be tudok rágni....
Aztán, amikor meg jönnek a frontok teljesen ki vagyok....
Néha így....
Szétidegeltek.....
A zacskókat nagyon bírom...csak néha ráakadnak a fejemre és akkor rohangálnom kell, hogy megszabaduljak tőlük. A baj az, hogy nem nagyon látok közben és nekimegyek mindennek...
A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg.
2005. májusában voltam először ezen a fantasztikus eseményen.Ez volt az első olyan tömegeket /500 ezer látogató/ ,magyar és székely embereket vonzó esemény,amelynél szembesülhettem a hit és az összetartozás erejével. Meghatározó élmény volt , addig sosem érzett "része lehetek valami nagy dolognak" érzés.
A Csíksomlyói Búcsúra egyre többen, több százezren kíváncsiak. A Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti nyereg minden évben megtelik hívőkkel: együtt imádkozva ünneplik a Szentlélek eljövetelét. Hihetetlenül látványos és hangzását tekintve is megdöbbentő, melyet ez a Búcsú létrehozott: egyszerre imádkozik fiatal és idős, férfi és nő, felnőtt és gyermek,egészséges és beteg. Egyszerre hangzik el az „Ámen” és egyszerre némulnak el.
/A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődő, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyiCsíksomlyó kegytemplomában és a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben./ Wiki/
2015.máj.22-én pénteken kezdődik az idei pünkösdi zarándoklat és máj. 23-án ér véget .Az ünnepi szentmise a Hármashalom Oltárnál 12:30-kor kezdődik.
A zarándokok a világ minden részéről jönnek, ahogy az már lenni szokott. Mii egy édesanyával és kisfiával találkoztunk akik kerékpáron indultak útnak Magyarországról ,2 héttel korábban, hogy biztos időben odaérjenek. De érkeznek, busszal, repülővel tengerentúlról, vonattal, gyalog, szekerekkel, tolókocsikkal betegek.....Döbbenetes a látvány, ahogy az emberek útra kelnek és érkeznek egy közös imáért.......
A mai posztban a teljesség igénye nélkül, ferde tükröt tartok azoknak akik még mindig nem unják összehasonlítgatni Magyarországot más országokkal.Igen! Lerágott és gumicsont ! Rém unalmas! Értelmetlen!
/Megjegyzem, az én véleményem majdnem 2.5 év külföldön /2országban/ eltöltött időszakból állt össze.Nem hosszú évtizedek tudom, de nem is három hónap után mondom meg a tutifrankót"..../
Számomra a legfontosabb summa summárum a következő. Ahogyan mi emberek is különbözőek vagyunk /hál' istennek/, úgy minden ország különbözik a másiktól. Nincs ebben semmi különös vagy furcsa.
A szokásos kulcs szavakra fog épülni az én elemzésem is. Úgy mint : kutyák, boltos, közlekedés, emberek, munkatársak, főnök, időjárás, túrórudi, ügyintézés, bürokrácia, bankok, boltok, utak,hétvége, kikapcsolódás, óvoda, iskola, oktatás általában, szórakozás, éttermek, vásárlási szokások, igények...stb stb...unásig!
Nem, nem barátom. Ez a kép nem Magyarországon készült. /Készülhetett volna ott is / Kivételesen a gazdag vadnyugaton, egy angliai nagyváros belvárosában készült.
Még mielőtt belecsapnék a lecsómba és elkezdeném szubjektív felsorolásomat, engedjetek meg pár sort, csak úgy általában, ahogy én láttam.
Angolok.....hát náluk is tudja az ember nagyon szarul érezni magát. Meg persze jól is. Csak tudni kell feldolgozni és helyretenni a dolgokat. Mert, igen az idő szar, állandóan, még akkor is, ha süt a nap és nem, nem igaz, hogy állandóan esik az eső, szinte nem többet mint itthon magyarban', de nincs tavasz, május végéig hordhatod a csizmát és a pufi kabátot a hajnali 1-3 fokok miatt.Statisztika szerint sokkal kevesebb a napsütéses órák száma, a nyári csúcshőmérséklet messze van az itthonitól..../Persze róluk 22 fokban már patakokban folyik a víz/....De hát ők oda születtek!!! Anyám borogass, miért nem egy kongói bennszülötthöz hasonlítgatunk, ők még 48 fokban sem izzadnak...Igen, a nők kövérek és rondák is....A kisebb hányad, az aki jól néz ki, csinos, igényes,ápolt, szinte kivétel nélkül a tehetősebb rétegből kerül ki. Ugyanúgy mint itthon.
Dresszkód! Bizony van. keményen! A cipőd alapján azonnal kategóriába kerülsz.Azonnal bevándorló melósnak néznek, még meg sem kell szólalnod./ Úgy mint itthon. / Hogy kedvesek ? Ja! Pont úgy mint itthon. Épp csak attól függ, kibe, milyen emberbe botlottál bele. Milliószor álltam kint az utcán /egy gyors cigi okán/ a belvárosban, a sétálóutcán, ahol garantáltan nagy gyalogos forgalom volt a shoping center felé.Igen, rengetegszer elegyedtem szóba járókelőkkel...mert megszólítanak, rád szólnak....cigit kunyerál.....Big Issue pls, és vegyél egy újságot a hajléktalantól...vagy jaj de kis csinoska vagyok..../ megszólított kövér afrikai öreg nő, kedves, aranyos, félkezű bolond aki rágta a pulcsija ujját, nyugdíjas gyagya, minden nap jött a mellettünk levő Greggsbe, mindennap odaszólt nekem, hogy majd jön hajat vágatni....soha nem láttuk az üzletben....vagy "uh de imádom a göndör seggedet" /ez lett volna a hajam/ ....-ugyanúgy amint otthon-...vagy a John Lewis mozgólépcsőjén egy rém elegáns gazdag néger 30-as éveiben járó nő:" Óh, de klassz a ez a cipő, én is imádom ezt a Lollipop márkát " és kedves mosollyal köszönt, befogadva a felső középosztályba.../Belépő egy drága és márkás cipő/...vagy a kedves vendég a székben, hajvágás közben legelteti a szemét rajtad, és darabokra cincál, majd hangosan közli veled a végső konklúziót, :"nagyon klassz a nyakláncom" és mikor közlöm vele, hogy Primarkos olcsó fos, lelohad az arcáról a beengedő kedvesség..és helyre kerülök azonnal, a megfelelő kategóriámba...de ad borravalót azért , mert bevándorló vagyok, legyen már pénzem, megdolgoztam érte., szóval kedves de!!!. .Pont mint otthon!!....Persze van akinek ebből az jön le, hogy mennyivel kedvesebbek az emberek külföldön....nekem meg az, hogy mennyire bunkók.....mert beszólogatnak, anélkül, hogy kérdeztem volna a véleményüket.! Ugye milyen érdekes ?? Ugyanarról a dologról ? Mégis másként gondolkodunk? Bizony ám!!!! Mert nem vagyunk egyformák! Ami neked tetszik ,lehet hogy nekem meg épp nem ! Mert te te vagy, én meg én.
Álljon itt egy idézet a http://modoros.blog.hu-ról. Tökéletes és messze nem maradéktalan, de a sűrített lényeget tartalmazza.
"Nem vágysz vissza?
-Mióta is vagy újra itthon? De kemény, mintha csak most lett volna... és nem vágysz vissza néha, legalább egy kicsit is? Azért nagyon bátor vagy hallod, hogy a biztos állás meg egzisztencia után ide haza mertél jönni a bizonytalanságba, pedig már akkor is figyelmeztettünk... látod, mindenből a legrosszabb forgatókönyv valósult meg eddig...
És nem hiányzik néha a tenger sós-algás illata, a zúgása, a sirályok sírása, a kikötőben kapható friss osztriga és rákok? A soha nem lanyhuló erős szél, a szitáló eső, a két perc alatt átvonuló atlanti zápor, a huszonnégy fokos nyári csúcshőmérséklet, a soha véget nem érő tél? Hogy minden folyton zöld, hogy a pálmafák túlélik itt is, hogy nincsenek allergiás tüneteid a sok csapadék miatt? Hogy alig havazik, hanem télen is a +1 fokban fújja az arcodba a viharos szél a jéghideg, metsző esőcseppeket?
Az egynapos, kompos kirándulások a Csatorna-szigetekre, olcsó pia a duty-free-ben; a rendszeres repülés természetessége és az utasok idomított kulturáltsága; érkezés a reptérre 3 órával indulás előtt, becsekkolás, boarding pass, sörözés? Hogy volt arra végre pénzed, hogy az elviselhetetlen országból ahogy csak lehet, máshova repülj, hogy bejárd a fél világot, ha olyan kedved volt?
Az emberek közvetlensége, nyitottsága, sekélyessége; az ugyanolyan sápadt arcok, a rengeteg külföldi kalandor és bevándorló; az idegesítően szar, de büszkén vállalt spanyol, olasz, francia, magyar akcentusok; a lengyel rádióadók, orosz boltok, mongol barbecue, olasz éttermek? A balti chicken, tikka massala, curry, barnamártás, marmaládé tósztra, tejes tea, white és black pudding, kolbászka, hash brown, rasher, paradicsomos bab, pirított gomba, báránycomb mentaszósszal és zölborsópéppel?
Az egyedülálló hangulatú egyenpubok a párnázott székekkel, méregdrága, langyos ale-ekkel, sültkrumplis napi menüvel, fillérre visszaadott apróval, a fül helyett kiöblösödő formatervezéssel kézre álló pintespoharakkal, a szigorúan 11 órás zárással, öltözködési előírással, bouncerekkel, arckontrollal?
A viktoriánus belvárosok, a vöröstégla, a színes ajtók, a balratartás, a double-decker, a csakis intésre megállás, elsőajtós felszállás, bliccelés totális ellehetetlenítése? A newsagents, bookies, a fák totális hiánya, az évtizedes rágógumi-foltok a járdán, a következetes szemetelés, a dzsoggingos, de Burberry sapkát és Lacoste-pólót hordó, szemét édességet és rágcsát majszoló, suttyó tinédzserek?
Az állandóan érkező és távozó külföldiek, housewarming party és farewell party (let's meet for a pint.. or two... or three... ;-)), legjobb barátaid és lakótársaid voltak két évig, és már a nevükre sem emlékszel? A világot-mi-szartuk franciák; az ápolatlan spanyolok; a buta, ám fennhéjázó olaszok; az estét egy töményesüveg társaságában eltöltő, befordult, unalmas, barátságtalan finnek; a hihetetlenül beltenyészet skandinávok; az aránytalanra nőtt hollandok; a nácikat három sörig elutasító németek; téged nem teljes jogú európai polgárnak tekintő EU-s útlevéllel rendelkező berber majmok - a borzasztóan sablonos nemzetközi beszélgetések, rácsodálkozások és szar, unalmas közös témák? Hogy életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek - a rendszerint azonos nemzetiségű fiatalok között?
Az érzés, hogy fizetés után elmentél, olyan és annyi ruhát vettél a legjobb boltokban, amennyit nem szégyelltél? Hogy akár havonta váltogathattad a telefonodat? Hogy egy darab zsömle 30 pennybe került? Hogy hallatlanul szegényes a választék az élelmiszerüzletekben, hacsak nem teát, ásványvizet vagy öntetet keresel? Hogy tíz Ben Sherman árából vehettél egy Ralph Laurent? A karácsony előtti, itthon soha nem tapasztalt igazi roham a bevásárlóközpontokban; a januári kongás és elképesztő leárazások?
Tényleg nem hiányzik?
-Nem.
-És mikor jössz ki meglátogatni minket már, legalább egy hétvégére?
-Soha........."
-Mert Angliában a kutyák sem ugatnak!Hát de ! Igaz nem annyit mint itthon! De nem is az udvaron laknak. Mert a házak, lakások legtöbbjéhez nem tartozik udvar. Ahol meg van kert, az pont akkora és olyan, hogy kutyatartásra nem alkalmas. A kutyák a lakásokban laknak a gazdikkal. Ott ugatnak. Reggel , délben és este, amikor csak ki szeretnének menni. Nagy városokban , ahol egy tűt nem lehet már leejteni sem, nem is látsz kutyát, csak a parkokban, ahova kiviszik őket futni, vagy kakilni. /Kutyaszart összeszedik!/ És ugatnak! Vidéken, ahol a tehetősebb britek laknak, nagy kertes házak vannak, birtokokkal és bizony ott is ugatnak. Szóval csak azt akarom mondani, hogy aki pl. Londonban vagy körzetében lakik és nem hall kutyaugatást, legyen kedves NE megállapítani, hogy Angliában a kutyák sem ugatnak, csak azért mert a szobából nem hallatszik át hozzájuk. Köszi.
-Az eladók sokkal kedvesebbek! Nem igaz! Csak annyira pont mint itthon. Mióta visszajöttem Magyarországra , tesztmódba kapcsoltam magam és kihegyezett szemmel-füllel vizsgálom az embereket.Ideírhatnám a személyes tapasztalataimat, eseteket, mindkét országból. Nem teszem. Mert semmi értelme nem lenne, majdnem egyenlő arányban értek pozitív és negatív dolgok.Az itthoni eladók zöme jól képzett, szakiskolában tanulta a szakmát, mert a jelenlegi törvénykezés szerint pult mögé már nem állhat képesítés nélküli dolgozó. Ellentétben Angliával. Ahol nyugodtan beírhatod a CV-be a végzettségedet, senkit nem érdekel a bizonyítvány, azt hazudsz magadról amit akarsz, és még a haverodtól is kaphatsz referenciát gond nélkül. És ez bőven elég. Beállhatsz a Primarkban a kassza mögé csadorban, elég ha tudsz 10 mondatot angolul. Na el lehet képzelni , hogy az ilyen dolgozó mennyire tud kedves lenni.A szakmát pedig tanfolyamokon tanulják, ugyanúgy mint a fodrászok, 6 hónap..és mehetnek dolgozni.Használhatatlanok!!! Más a rendszer, más a színvonal. Ennek megfelelően az üzletek is máshogy néznek ki belülről. Hétköznap még csak egész konszolidált belsőt talál az ember a csilivili shopokban. Aztán hétvégén elszabadul a pokol. Pl. A Mark and Spencer áruházakban, ahova általában a módosabb középkorosztály jár, hegyekben áll a földön a sok drága pulóver, kardigán, letört sarkú cipő, csizma, széttépet csatos táskák, zoknik, harisnyanadrágok...A staffok pedig tüsténtkednek, szaladgálnak, ki tudja mi dolguk, de pakolni, földről felszedni senki nem hajlandó. Így a jó nép megy, járkál, tapossa a cuccot, átszellemülve shoppingol. A boxing dayről már ne is beszéljünk. Horrorisztikus állapotok. Mintha valami ufótámadás után lennének a boltok.
Pont annyi kedves és mosolygós ember van itthon is, mint kint. Pont annyian panaszkodnak a megélhetésre mint kint. Mondom ezt úgy, hogy a kinti munkám során napi szinten legalább 17-27-34 emberrel beszélgettem. Ez az utóbbi 18 hónap alatt heti 5 nappal összesen nagyjából közel 6840 embert jelent. Ebből már lehet statisztikát csinálni és átlagot vonni. Ellentétben azokkal a kinyilatkoztatókkal, akik hébe-hóba keverednek beszélgetésbe angolokkal és mégis messzemenő következtetéseket vonnak le , majd mérföldköves megállapításokat is tesznek.Tehát Én nyugodtan ki merem jelenteni, hogy semmivel nem kedvesebbek mint a magyarok, és nem is panaszkodnak kevesebbet mint itthon.
- Közlekedés, buszon, vonaton, autóval kerékpárral vagy gyalog. Nos! A vonatok késnek, kimaradnak,koszosak is ha kell, nem ugyanúgy mint itthon, sokkal jobban. Csak ez kint sokkal nagyobb tömeget érint egy dolgos hétköznap. Megszokott feliratok: Canceled, Deleted,delayed, going to be late 10-20 minutes, we are very sorry...stb...hétvégén állandó maintenances...karbantartások a túlterhelt vonalakon.....Aztán a fekete takarítónők....flegmán, unottan, Bizony...fintorogva, savanyú arccal , sértődötten,/nem ám vígan dalolva/ direkt hangosan húzza a földön a szemetes zsákot, majd a lábam alatt gurulgató 2 sörös dobozt otthagyva lassan tovább vánszorog....Szelektív hulladék gyűjtés....fele-bele mind mellé! Reggeli csúcsidőben, szenvtelen, álmos unott pofával ülnek, állnak /bizony állnak, sokan/, olvasnak, telefonálnak, hangosan beszélnek, telefon vagy tablet fölé hajolva.....személytelenül, robot módra kapcsolva.....vonatkésés, kimaradás esetén pedig , a várakozó tömeg ül , áll, ahogy és ahol sikerül....földön, vizes, betonon üldögélnek az új generáció reményteljes egyedei...
-Buszon! Álljon itt egy régebbi posztomból részlet !
Hazafelé a buszon. .......
Nyilvánvalóan, Angliában nem a tehetős réteg utazik helyi járattal. Nézem az utasösszetételt.....
1. Minden második utas flúgos! Rángatózik, magában beszél vagy veszekszik önmagával, nem is tudom, de nem komplett az tuti.Van egy infantilis 80 éves, 20 kg-s nő, próbál irtó fiatalos lenni, rágózik mint a vadállat, lóg belőle valami kábel, telefon, MP3 lejátszó..nem tudom mi, 20 db tömött reklámszatyorral hurcolkodik örökké, viccelődik mindenkivel, próbál very funy lenni, ha leül azonnal csörömpöl a szatyrokkal és enni kezd, hangosan, csámcsogva, chips meg ilyesmi, aztán iszik és hangosan böfög , majd röhög egy jót....Megjegyzem, azért nem csak én nézem....
2.Az utasok több mint fele fekete.....Pl. Meghatározhatatlan korú anyuka, de még szülésképes, 3 gyerek, babakocsi dugig kölökkel, mami lefátyolozva, szép, fémszálas, csillogós asztalterítőbe burkolózva, óriási fekete bajusszal, agyongyötörten, lerogyva a busz ülésre a nagyobbik kölköt próbálja felültetni a babakocsiban, aki nem tud magán segíteni mert az egyik karja vállig begipszelve. Mellette egy kb. 15 éves néger anyuka 2 db hm....lurkóval, az egyik orrából ismeretlen eredetű 'xfvbghn kifolyva, beszáradva...a másik alszik, a kezében egy chipses zacskó...gondolom ez volt a vacsora fele....Mögöttük 2 öregedő azonosíthatatlan származású/értsd mind egyforma ferdeszem/ öregasszony ül,szintén csodás ágyterítőben, masszív curry szagot eregetve...következő dupla ülésen középkorú indiai férfi dolgozó, füle bedugva, zenét hallgat,kissé morcos,ingben, szövetnadrágban, de egy irdatlan félretaposott fekete cipőben / nemzeti viselet :-)/, jobbra mellette egy kövér 35 körüli néger nő, hangosan ortájozva karattyol a telefonba, ölében egy csomó Primarkos táska, a kezében egy nyitott műanyag tál , benne ismeretlen eredetű tészta, valamivel megturbózva...és eszeget közben.....fele bele, mindmellé......jóisvanaz!!!
3.Kövér, nagyseggű angol lány, telefon, FB, műköröm, a reggeli smink már a múlté, mostanára megrepedezve, mint a 1000 éves mocsári teknős páncélja, gyönyörű művirág a hajában, és eszeget valamit a táskából, hullik a morzsa az ölébe......
4. Mellettem egy öreg néger pasas, szürke műtős ruhában, valami fityula, vagy sapka? a fején, valamit szövegel az átlósan ülő , nyugdíjas angol néninek....az oda sem figyel,mintha nem hallaná, bár lehet, hogy tényleg süket!
5. Megálló....4 kínai fiatal csipogva, törtetve, dübörögve rohan fel az emeletre..2 újabb babakocsis, anyukák kenve- fenve,jó kövéren, haspóló, leggings, szokásos topánka, edzőcipő, másikon csillogós, lábujjas papucs, a gyerekek jól leamortizálva, hullamódra kiütve alszanak, gondolom reggel óta tartott a túra, shoppingolni kell...de egyszer majdcsak hazaérnek....
6. Öreg néger leszállt, helyette egy lengyel csaj ült rám, vagyis mellém akart , de annyira telefonált, hogy nem sikerült becélozni az ülést a drágámnak....Nem számít,ez Anglia, itt mindenki azt csinál amit akar.......:-)))
Hazaértem, leszálltam....az utolsó 50 métert gyalog, megkönnyebbülve teszem meg.....
Van akinek ez a tarkaság, sokszínűség és sokféleség tetszik......Nekem nem!
Gondolom a hiba nem az én készülékemben van!
---------------------
Bicikli: Ellopják bizony, úgy mint a huzat.Naponta az egyetem és a középiskola épület komplekszuma előtt mentem el gyalog. Az első időszakban a kerítés mellé építettek egy pénzbedobós bicikli kölcsönzőt. Kitették a szép vadonúj bringákat.Eleinte reggel még mind ott volt, aztán esténként mikor mentem haza gyalog, egyre sűrűbben láttam a földön szétvágott vastagkábeles zárakat...és elkezdtek fogyni a kerók.....Fél év alatt mind a 12-őt ellopták, pedig CCTV is volt a közeli villanyoszlopon....aztán egy reggel ott állt a szervizes kocsi és az egész állványt felszedték és elvitték.
Csak ugyanúgy mint szerte a nagyvilágban, mindenfelé van tolvaj.Hol több hol kevesebb. Még az is belefér, hogy az egyik országban több a tolvaj, a másikban meg a kábszeres, a harmadikban meg alig van tolvaj, viszont több a pökhendi, flegma 'bótos!:-)
Mert a dolgok visszamenőlegesen mindig megváltoznak, majd feledésbe merülnek,mint az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…
Ébresztő állatok! Irány dolgozni! Én vagyok itt Napóleon és az lesz,amit én akarok! Aki ellent mond,az áruló! Aki négy lábon jár,az barát. Aki két lábon jár (és nincs szárnya) az ellenség.......
/Napóleon irányítja az Állatfarmot a lázadás után. Sztálinhoz hasonlóan a hadsereg (jelen esetben kilenc kutya) segítségével biztosítja hatalmát. Napóleon erőszakkal állítja félre vetélytársát, Hógolyót, a többi állatba pedig beleneveli a félelmet. Igazi diktátorrá válik és megváltoztatja az állati társadalom eredeti célját – a regény végére teljesen emberi életet él. ......-úgy kell neki- :-) Az állatfarm eseményei és szereplői mind a Szovjetunió történelmére utalnak, ez a könyv egyben a sztálini Szovjetunió allegóriája is./
És életében először lesz rá ideje, hogy tanuljon és művelődjön. Mint mondta, élete hátralévő részét arra fogja szentelni, hogy megtanulja az ábécé még hátralévő huszonkét betűjét.....
Ez a modern fabula számomra megunhatatlan!
Régi kedvencem, idén újraolvastam. Pofátlanul egyszerű nyelvű (már-már primitív), az író sem a legobjektívebb, és néhol túl sokat sejtet. De ettől függetlenül egy nagyon jó ötlet még jobb kibontása, jól eltalált jellemekkel, karakterekkel. A történet pedig hűen követi nemcsak a kommunizmus, hanem minden önkényuralmi rendszer forgatókönyvét. Ahogy Robespierre, Sztálin vagy épp Napóleon (meg persze a többiek) is végigsöpört nem túl dicső uralmán, vérben tocsogva. Nem csodálom, hogy a franciák érzékenyek a Napóleon névre, és nem lehet disznót így elnevezni a törvény szerint. Nehogy kitalálja a coca, hogy akkor ő már pedig forradalmár lesz. :)
Ez valószínűleg a legjobb szatíra, amit valaha olvastam. Szinte komédiának indul az öreg disznó szónoklatával és a gazda elkergetésével – aztán azon kaptam magam, hogy már régen nem mosolygok, hanem rettegve várom, hova fajulnak a dolgok. Egy ponton túl az állatok már nem voltak állatok, és ez még jóval a disznók két lábra állása előtt történt.
Hogy mennyire aktuális ? Döntse el mindenki maga! Mennyi "Napóleon" röfög körülöttünk?
Felidéznék pár nekem tetsző részletet.
HÉTPARANCSOLAT /2. fejezet/
1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.
3. fejezet részlet
Elvtársak! - kiáltotta Süvi. - Remélem, nem képzelitek, hogy mi, disznók, ezt önzésből csináljuk, vagy előjogokat akarunk biztosítani magunknak? Sokan közülünk egyenesen utálják a tejet meg az almát. Én sem szeretem. Egyedüli célunk az, hogy megóvjuk egészségünket. A tej és az alma (ezt bizonyítja a Tudomány, elvtársak) olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a disznók egészséges táplálkozásához. Mi, disznók, szellemi munkások vagyunk. Ennek a tanyának az egész vezetése és szervezése a mi vállunkon nyugszik. Éjjel-nappal a ti jóléteteken őrködünk. A ti kedvetekért isszuk a tejet és esszük meg az almát.
Túlságosan is nyilvánvaló lett, mennyire fontos a disznók egészségének megóvása. Így aztán minden további vita nélkül beleegyeztek abba, hogy a tej és a hullott alma (és az érett alma java része is) kizárólag a disznókat illesse.
10.fejezet
MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL!
Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
Orwell imádnivaló karaktereket tett a zsebünkbe 1945-ben. Ő még akkor nem tudta , hogy milyen hosszú útra csomagolt nekünk. Időtlen időkig fogjuk hordozni a zsebünkben Napóleont, Hógolyót, Süvit,Pirosszemet, Őrnagyot,Bandit, Rózsit, Benjámint és még sokan másokat.....
Előre bocsájtom, elfogult vagyok.Így aztán meg sem próbálok objektív véleményt megfogalmazni. / A mai magyar oktatást kritizálókat pedig udvariasan megkérem,hogy lapozzanak vagy igyanak egy kávét inkább. Ez az írás nem fog nekik tetszeni./
Történik Magyarországon, egy vidéki kisvárosban. Az ok, amiért tollat ragadtam, az egy esemény, amelyen nézőként részt vehettem. Ahol meggyőződhettem arról, hogy a mai kor "vívmányai" nem tudják felülírni az egyetemes keresztényi értékeket.
Fiam nagykorúvá válása óta, messzire kerültem a magyar oktatási rendszertől.Így aztán nem is kísértem feszült figyelemmel a változásokat. Természetesen a médián keresztül hozzám is eljutottak a hírek. A nagy családomnak köszönhetően gazdagon el vagyunk látva óvodás és iskolás korú gyermekekkel. Rajtuk keresztül most újra lehetőségem van kicsit közelebbről látni, hogy is működik manapság az oktatás "gépezete".
Újra hangsúlyozni szeretném,szimplán csak érzelmi indíttatásból rovom a sorokat.
Adott egy katolikus általános iskola,amely nem csak bevételgyűjtés céljából elkészített egy produkciót, amit közönség előtt bemutattak.Először felkértek egy írót, hogy írjon egy színpadra vihető dalos-táncos-prózai darabot, ami korunk aktuális kérdéseivel foglalkozik.Amely, családokat, gyermekeket, iskolákat mikro és makro közösségeket is érint.Érdekes kettősség rejlett ebben a darabban. A történet, amiről a darab szól duplafunkcióssá vált, mert a téma egy kihívás és próbatétel,vizsga és analízis a családnak....és ugyanezt jelentette a iskola számára is, létre kellett hozni egy színpadon előadható darabot, mintegy "seregszemlét", az iskola apraja-nagyja részvételével. A darab szerint mindkettő tökéletesen teljesített. A feladat az volt, hogy "Mentsük meg Tomit" /ez a darab címe /. Így is történt.
A tartalom szerint Tomi szülei válnak. A fiú kétségbeesve keresi a megoldást, mert nem akarja őket "külön" szeretni. Családot akar, egyet, egészet, úgy ahogy addig is volt.A fiú érzelmi válságba kerül, ugyanis őt, mint a család egyik fontos tagját kihagyták a döntésből.Abból, amely végérvényesen megbontja az addig tökéletesnek hitt szeretet, összetartozás és biztonság "intézményét",felismerte, hogy a szeretetét nem tudja porciózni.Súlyos döntést hoz. Akcióba lép és elhatározza, hogy többé nem megy iskolába. Ekkor majd az igazgatónő behívatja a szülőket és a fiút,így Tominak végre lesz lehetősége elmondani mennyire nem ért velük egyet és felszólítja őket, hogy kezdjenek közös párbeszédet a család megmentéséért....... Először a barátai szerették volna megmenteni különböző ötletekkel.Végül a fiú próbatételeken keresztül önmagát mentette meg Tündérországban, ahol a szeretet fáján kellett kigyűjtenie az összes szivet, különböző küldetéseket teljesítve.Mert a szeretet mindig győz. Mert a gyerekek mindig jók. Mert mi felnőttek is jók vagyunk, csak néha nem figyelünk eléggé a jelekre.
A színpadi díszleteket, a hátteret a gyerekek által elkészült rajzok adták, hatalmas méretben kivetítve. Láthattunk tündéreket, számokat , betűket, hangszereket, állatokat,sportolókat, harcoló fekete-fehéreket...mindezek betétként, különböző küldetéseket , feladatokat jelentettek Tominak. Az iskola diákjainak pedig egy csodálatos feladatot, az előkészület időszakában. Közös jelmezkészítést, megannyi kedves rajzot, amelyekkel megmutatták nekünk, hogy a számok nem csak számok, a betűk sokkal "többek" is tudnak lenni ha mi is úgy akarjuk.
A történet színpadra való feldolgozása, a díszletek, jelmezek,a betétdalok, a koreográfia és a gyerekek játéka,láthatóan óriási befektetett energiát igényelt.A produkción keresztül pedig, mi nézők egy mesteri módon,tökéletesen megalkotott csapatmunkát is láthattunk.
Míg néztem az előadást, számtalan gondolat fordult meg a fejemben...pl.hogy ez a kis színdarab messze túllép sok mindenen, mert igaz ,hogy a szereplők nem profi színészek hanem csodálatos gyerekek,és azon kívül, hogy a feladatuk volt "előadni", eljött végre az a várva várt pillanat az életükben, amikor a mesében belül lehetnek, mesét "játszhatnak " a valóságban is ... aztán még az, hogy a darabot nem profi színházi szakemberek vitték színre, hanem fantasztikus pedagógusok....akik, ki tudja hanyadszor, a tanítványaik által Tündérországban "dolgozhattak"....aztán az is eszembe jutott, hogy milyen gyakran halljuk manapság: " Hallottad, válnak X-ék, vagy Y-ék? "- és mi meg sem lepődünk, sietünk tovább a közértbe, a napi vacsoráravalót beszerezni....pedig tudnunk kellene, hogy ez sok-sok Tomit jelent, akiket valahogy, valakiknek meg kellene menteni....Hm...Sokkal több tündér és manó kellene!!!.... Dehát nekünk vannak manóink, tündéreink!!!!! Ma este láthattuk is, hogyan "dolgoznak".
Ez az előadás egyenesen rámutat a legfontosabb értékekre.Minden egyes szereplő, a legkisebbtől a legnagyobbig a szemünkbe nézve kérdezi:-Mi lesz a világból,ha nem figyeltek ránk??
Néztem az arcokat....a gyerekek átszellemült tekintetében a tiszta játékot és a varázslatot láttam, amit csak ők tudnak , a nézők szemében pedig láttam, hogy elhitték Tündérországot, figyeltem az oldalvonalon feszülten koncentráló pedagógusokat.....és rájöttem, hogy egy nagyon különleges pillanat részese lehettem.
Itt és most nem egy szimpla iskolai produkciót láttunk, hanem egy csodálatos utazást, ahova egy kiváló közösség által, "meseautóban" ülve mindannyian egészen Tündérországig repülhettünk, 1,5 órán keresztül általuk mind tündérek lehettünk.
Kedves Kertvárosi Katolikus Általános Iskola!
Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt a gyerekeknek, pedagógusoknak,a tantesület minden tagjának, szülőknek, írónak, segítő családtagoknak.Gratulálok mindannyiótoknak, csodálatosat alkottatok .
Annak aki nem látta a darabot , íme itt egy kis vágott összeállítás ízelítőként.
Merész elhatározással ébredtem 5:14 am hajnalban. Ma sütni fogok. Mégpedig egy kelt tésztából készült buktát. Ez egy korszakalkotó és vízválasztó döntés volt, mert köztudottan én bármit el tudok rontani. Életemben nem sütöttem ehető süteményt vagy bármit , ami ahhoz közelített volna. Főzni istenien tudok, mások elmondása alapján . Sosem jelentenék ilyet ki magamról. Nem vagyok én öntelt és beképzelt . Áhhh.
De a sütésssss! Ma reggel elhatároztam, újra megküzdök az átokkal ami ül rajtam. Juszt se hagyom magam. Legfeljebb odakészítem a szemetest megint, /ahogy szoktam/ és abba dobálom ami kisült !
Ám! Közhírré tétetik! megesett az eset! Sikerült ! Ehető lett, sőt szerintem finom, vagyis ehető! Nem lett túl szép de nagyon csúf sem. Persze, látom, van még mit csiszolni, de az első mérföldköves lépést megtettem.
Megtört az ÁTOK!!!!
Ez volt a túrós!
Ez pedig a lekváros!
Néézzétek közelről! :-DDD
Annyira gyönyörűek! Nem ?? :-D Jójójó, én is látom, nem annyira bukta de kicsit kiflis...örültem, hogy egyáltalán nem a kukában landolt!
Magyar alapanyagokból, magyar ízesítéssel, magyar kacsából magyar kaja ebédre!
Ami hosszú éveken keresztül teljesen természetes volt, most kiemelt hangsúllyal bír, előléptettem a magyar konyha minden szegmensét. Intenzív élvezkedést folytatok a legegyszerűbb ételektől kezdve a leggazdagabb összetevőket tartalmazó főtt halmazokig.
Isteni emlékezni arra, hogy mennyei az étel, főleg ha IZE van!
1. Minél rosszabbul érzed magad , annál jobban kell kinézned. /Most ez nem megy/
2. Minden nőnek 2 dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar! /nem tudom/
3. Nem kell lemondanod semmiről, válaszd az "arany középutat", de az nem a kompromisszumok útja. /egy frászt nem, dehogynem/
4.Ha eljutottál odáig, hogy akarod a változást, akarod azt, hogy a megfelelő helyén kezeld és éld meg a nőiességed, hogy elérd a megbecsülést elsősorban önmagad felől - hogy varázslatos pozitív változást tapasztalj meg önmagadban kívül és belül./csak jussak el előbb/
5.""Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát." (Müller Péter)"/sose jutok el a jelenig/
6.Kifelé élünk, a külvilágnak pózolunk és akarunk megfelelni. Fontos a megjelenés, a kisugárzás. Nőként főleg fontos, hogyan nézek ki és mi árad belőlem. Állandó megfelelési vágy késztet arra, hogy mindig, mindenkor a legjobb formánkat hozzuk. De a kávét kiöntöm reggel, a frizurám elázik az esőben és amúgy sem vagyok elégedett magammal... Hogyan legyek magabiztos, sugárzó nő, ha belül nincs minden rendben? Hogyan függ össze a külső és a belső?/ erre nincs ötletem/
7.Ha gondot okoz számodra az elutasítás, ha a fájdalmas érzést nehezen dolgozod fel, tudd, hogy nem kell, hogy így maradjon! Nőként hihetetlen frusztrációt és fájdalmas érzést tud okozni, amikor kérésünkre, kérdésünkre, vágyainkra, a számunkra fontosnak érzett dolgokra elutasító reagálást kapunk... /és akkor szépen megsértődök/
8."Ne királyné légy - hanem Királynő! (...) Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében." (Müller Péter) /mert ez ilyen egyszerű/
9.TE MENNYIRE VAGY ERŐS? "Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni." (Müller Péter) /jááááj, akkor én erős volnék??, még sose maradtam padlón, pedig sokat voltam ott...vagy épp ezért nem vagyok erős?Mert mindig oda kerülök? Na kössz!/
10."Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni." (Müller Péter) /Minden reggel hulla vagyok és legszívesebben visszafeküdnék !/
11."Magunkat szeretni annyit jelent, hogy őszinte érdeklődéssel, törődéssel és tisztelettel fordulunk önmagunk felé. Az önmagunkkal való törődés a szeretet alapja.Az ember akkor szereti, ha reálisan látja önmagát, és őszintén értékeli, amit lát, ugyanakkor különös izgalommal és bizakodással tölti el a lehetőség, hogy mi mindenné válhat." (Leo Buscaglia). /Én szeretem magam, mégis legszívesebben lekevernék egy nagy frászt olykor a tükörképemnek..csak úgy, mert tuti megérdemlem/
12.Félek a szextől, félek magamat odaadni csak úgy,mert értékes vagyok, nálam nincs testiség lélek nélkül, nincsenek futó kalandjaim, félek a ragaszkodástól, nagyon hamar megszeretem azt, aki kedves hozzám.Félek a boldogságtól mert súlya van és nehéz cipelni. Félek boldog lenni.Olyan vagyok mint egy kóbor kutya, egy jó csontért odaadom a lelkem és szolgálok.Nem szabad , így lehet igazán sérülni../ez drámaira sikerült/
13.Dolgozz magadon, mert ha jön Ő, akkor meg kell tartanod úgy, hogy meghagyod a szabadságát,nem birtoktárgyként kezeled,hanem csak a közelében vagy és inspirálod és könnyebbé teszed neki a szürke hétköznapokat, de ünnepé varázsolod az együtt töltött időket./ ki találta ki ezt a baromságot?/
14.Akkor is állj ki az igazad mellett, ha a hangod megremeg közben. Miközben önmagad vagy, csodálatos dolgokra leszel képes. Sétálj magabiztosan a kijelölt ösvényeden és ne várd el, hogy bárki is megértsen, különösen akkor, ha még nem járták be azt az utat, amin haladsz./ és ha nem vagyok önmagam ? /
15.Életedben mindig így tekints vissza: „El sem hiszem, megcsináltam!!!” ahelyett, hogy „Bárcsak megtettem volna!”
Az emberek lehet, ítélkezned majd fölötted, bírálnak, de kit érdekel… Ne úgy éld az életed, hogy másokat lenyűgözz. Szeresd eléggé önmagad ahhoz, hogy senki kedvéért se engedj az értékrendedből, amit képviselsz! / ja, és akkor jönnek, hogy annyira más lettél.../
Nah..vajon jobb lesz nekem ha ezeket sokszor elolvasom ? Vagy holnap folytassam a felsorolást...?
Masniba csomagolva sok meglepetés: sikítófrász, "lekellmennikutyába",fulladjmeg,szevaszbazdmeg,mindenkikapjabe,szarokbelecsapomszét....!!!
A mélypont ünnepélye
Az ólak véres melegében ki mer olvasni? És ki mer a lemenő nap szálkamezejében, az ég dagálya és a föld apálya idején útrakelni, akárhová?
Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, ott, ahol mindíg akad egy utolsó legyintés, háztető, gyönyörü arc, vagy akár egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?
Ki tud nyugodt szívvel belesimúlni az álomba, mely túlcsap a gyerekkor keservein s a tengert marék vízként arcához emeli?
Az utóbbi 2 évet külföldön töltöttem és egy jó ideje már érzem,hogy egyre inkább letisztul a kép bennem.
A címben szereplő kérdést igen fontosnak találtam én is,főleg miután netes barangolásaim során rengeteg blogot, bejegyzést olvastam ezzel kapcsolatban. Megismertem jó pár kint élő embert is, és egyre erősebben kezdtem el érezni, hogy milyen nagy a ferdítés, önáltatás, vetítés e témát érintően.Mindezek mellett azt is észrevettem, hogy azon kevesek közé tartozom , aki valóban teljesen egyedül él és dolgozik külhonban./Pff utálom ezt a szót, nekem nagyon nem 'hom.../ Próbáltam olyan leírásokat, beszámolókat találni, ahol hasonló helyzetben lévő emberek mesélik el sorsukat, életüket. Az igaz, hogy sokáig nem is keresgettem...mert mindig olyat találtam, ahol párban, családdal, vagy kapcsolatban élők írnak a magányról.....
Ollózgatások, gyűjtögetések következnek a netről,a címben feltett kérdéssel kapcsolatban különböző megvilágításban....
Mind ugyanarról szól: Magányosan egyedül külföldön .
Arra próbálok, rájönni, akik társsal, párban, rokonokkal, családdal élnek együtt azok, hogyan lehetnek magányosak, miért érzik magukat egyedül?
Ugyanarról a magányról beszélnek , amiről a kinti, valóban egyedül élők ?
Szerintem nem!Kurvára nem !
1.
"Angliában élek én is. Tényleg az az ár,hogy magányos lesz az ember.. Nekem voltak itt kint magyar barátok,de sokan hazamentek,akik meg maradtak azok jobb munkalehetőség miatt más városokba költöztek.. Az is igaz,hogy az otthoni barátok is idővel egyre ritkábban tartják a kapcsolatot az emberrel.Hiába van internet,telefon,ha nem élsz nap mint nap kalandokat a barátokkal,később nincs közös téma..Hiába hívom őket ,hogy jöjjenek hozzám nyaralni,azért ez nekik sem megy könnyen..Nem mindenkinek van feleslegese pénze,hogy csak úgy "kiugorjon" Angliába..Én eljártam 1-2 helyre,hogy barátokat szerezzek.Mivel nem külföldieket akartam,hanem magyarokat akikkel lehet magyarul kommunikálni,akikkel lehet olyan dolgokról beszélgetni amit csak egy magyar tudja,hogy miről van szó..Sajnos a tapasztalatom azt mutatja,hogy a "normális" magyarok akikkel összefutok nagyon kedvesek egy pár mondat erejéig..Ők is bizalmatlanok,és inkább a partnerük társaságát igénylik..Sokszor jártam úgy,hogy örültem,hogy végre van egy magyar lány akivel tök jókat dumálok az MSN-en,De a vége mindig az,hogy 1.Van hely nálatok?oda költözhetek? 2.Tudsz valami melót nekem is? Amikor megírom,hogy én nem szobát bérelek hanem lakást,mert családostul élek kint,így a mi életvitelünkbe nem fér bele egy hosszabb ideig tartó lakó,és amikor megírom,hogy munkát még magamnak sem találtam,és bizony nekem is jól jönne egy full-time meló nos,onnantól kezdve nem foglalkozik velem..Még köszönni sem köszönnek.. Sokszor volt úgy,hogy vásárolgattunk,és odajött hozzánk egy srác/lány hogy hallotta magyarok vagyunk..Jönnek ilyenkor a sablonos kérdések..Mióta vagytok kint?Hol laktok? Van melótok? Amikor jön a válasz,persze az illedelmes viszont kérdezés,már jön is a következő kérdés..Tudsz valami melót?Nagyon lehangoló tud lenni,hogy senki nem a barátságodat,társaságodat hanem csak egy munkalehetőséget lát rajtad.. HA lenne munkám,és valaki nagyon szimpi,és barátnak nevezném akkor persze,hogy segítenék..De amikor én magam is örömmel fogadnék egy munkahelyi segítséget,így nem áll módomban segíteni..De ezt nem hiszik el,és ilyenkor már senki nem töri magát,hogy barátság kialakuljon.. Ma már nem keresem a magyarok társaságát..Elfogadtam,hogy egyedül vagyok,és igyekszem lefoglalni magam...Így mostanában nem is nagyon unatkozom.. köszönöm,hogy megírhattam ..."
2."Én Angliában élek.Nekem sincsenek barátaim csak a párom,és a nagy fiam..Sokszor nagyon magányos vagyok,és olyan jó lenne ha lenne egy barátnő akivel mehetnék vásárolgatni,sétálni,uszodába,konditerembe..Olyan jó lenne valaki akivel jókat lehetne nevetni.. Az otthoni barátok sajnos idővel szép lassan elmaradoznak,már nem vagyok érdekes nekik.. Ez az ára a külföldi életnek,sajnos.."
3.
“Könnyű neked, hiszen külföldön élsz, egy jóléti államban!” Igen, itt kolbászból van a kerítés, és olykor 500 eurós bankjegyek potyognak az égből. Fenékig tejfel az élet, azt sem tudom már, hogy mihez kezdjek jó dolgomban…
Sokak számára a külföld varázsszó, mintha elrepítene egy olyan világba, ahol minden jó és igazságos, ahol az álmok csak úgy valóra válnak. Ahol nem érezheted rosszul magad, vagy épp nem lehet egy rossz napod. Mert ezt te választottad, senki sem kényszerített.
Igen, én választottam. Magam se tudom, hogy miért. Egyszerűen éreztem, hogy itt a helyem, és ezért az érzésért feladtam az otthoni szinte teljesen gondtalan életem. Hajtott a vágy, hogy életemben egyszer csináljak valamit, ami ellent mond a társadalmi normáknak, amivel átlépem a saját határaimat. Az anyagi javak soha életemben nem motiváltak, valószínűleg már nem is fognak. Választottam magamnak egy országot, egy nagyon nehezet. Beköltöztem egy idegen családhoz, egy idegen kultúrába. Elvállaltam egy olyan munkát, amiben soha nem volt tapasztalatom. Nem tudtam kiépíteni a szociális életem, egyre jobban kezdtem feladni és befordulni, de életben tartott az új célom, bekerülni a finn felsőoktatásba. Sikerült. Mint egy álom, dolgozom, tanulhatok, vannak “barátaim”, normális életem. Kell ennél több?!?!
Nem vagyok hálátlan, boldogtalan. Egyszerűen kicsit besokalltam most, hiszen tényleg nem könnyű egyedül élni a nagyvilágban. Főleg egy olyan országban, aminek nem beszéled a nyelvét. Hiába minden erőfeszítés, két év után nem sikerül eljutnom arra a szintre, hogy bátran csacsogjak finnül, értsem a szlenget vagy szépen, választékosan fejezzem ki magam. És ez nagyon frusztrál, elszigetelve érzem magam a finnektől. Pedig le a kalappal előttük, a nagy részük nagyon kedves, nyitott ember, nem zavarja őket, hogy külföldi vagyok. Engem zavar, hogy finn pár mondtam után kiderül, hogyminä olen ulkomaalainen (vagyis “külföldi vagyok”), és egyből átváltanak angolra. Vagy amikor későn esik le, hogy adott mondat mit jelent, és bennem marad az érzés, hogy erre simán reflektálhattam volna finnül. Kívülállónak érzem így magam, ami egyre inkább frusztrálttá tesz.
Nehéz a munka és a suli összeegyeztetése is, hogy nincs korlátlan szabadidőm, amit az főiskolai teendőimre fordíthatnék, így nem tudom kihozni magamból a maximumot. Főleg most, hogy ez az egész IT nem úgy megy ahogy szeretném. Programoznom kellene kb. éjjel-nappal, de egész egyszerűen nincs rá motivációm, és már a komplett pályaválasztásomat illetően elég sok kérdés merült fel bennem. De nem tudok váltani, nem akarok megint belekezdeni valamibe, amire semmi garancia nincs, hogy jobb ennél. Frusztrál, hogy nem vagyok éltanuló – hiszen világ életemben maximalista voltam, és hozzászoktam ahhoz, hogy a befektetett energia megtérül. Itt hiába ülök órákat a programozós feladatok felett, mintha egy másik dimenzióban lennénk. Türelem kell csak? Több kitartás? Igazából magam sem tudom, csupán azt érzem, hogy belebonyolódtam valamibe, és a csomók kibogozása helyett újabbakat generálok. A kevés sikerélmény miatt már suliba sem szeretek járni, nézni a csoporttársaim önelégült fejét. Nincs ingerem segítséget kérni, nem akarok gyengének látszani, inkább mondogatom magamnak, hogy majd megoldom. A külföldi egyetem önmagában sem csupa móka és kacagás, sokkal több kihívást állít a diákok elé mint a hazai felsőoktatási intézmények. Meg kell birkózni a nyelvi nehézségekkel: a sokféle akcentus – főleg ha a saját tanárodat nem érted, a szakzsargon, aztán a sok projektmunka olyan emberekkel, akiknek nem ismered a kultúráját…és sorolhatnám. Egy olyan közegben, ahol a legtöbb ember küzd és alkalmazkodik folyamatosan, magányos. Nem merünk egymásnak megnyílni, hiszen annyira mások vagyunk. Udvarias és tartózkodó mindenki, ami érthető hiszen az igaz barátság és a bizalom kiépüléséhez pár hónap nem elegendő.
Pont ez a legrosszabb a külföldi életben, hogy hiányoznak az otthoni biztos pontok. Azok az emberek, akiket felhívhattál az éjszaka közepén, akikkel fél szavakból is értettétek egymást, akik tudták, hogy mivel vigasztaljanak meg. A családi fészek, az érzés, hogy akármi van, csak hazamész, és ha kis időre is, de minden rendbe jön.
Az érzés, hogy rengeteg ember vesz körül, nincs egy perc nyugtod sem – mégis magányos vagy. Keresel valakit, aki a lelki társad lenne, akinek kiöntheted a szíved, de nem találod. E-mailezni, skyepolni pedig nem olyan mint valakivel szemtől szemben. Főleg így, életem szerelmi drámájának a kellős közepén, nem a legkellemesebb érzés a honvágy és a magány érzésének keveredése. Lehet azoknak könnyebb, akik külföldön találták meg “életük párját”, de ettől függetlenül egy nem könnyű beilleszkedni és barátokat (nem haverokat, hanem embereket akiben megbízhatsz) találni egy más társadalomban, pláne egy multikulturális környezetben.
Az anyagiakról csak annyit mondanék, hogy mivel nem vagyok jogosult a finn állam támogatására -amit egyáltalán nem érzek igazságtalannak, hiszen se én -se a szüleim nem adóztak itt – és au-pairként nem keresek milliókat, nem dúskálok földi javakban. De megvan mindenem, amire csak szükségem lehet, nem kell lemondanom semmiről, és nem élek az átlag-színvonal alatt. Teljesen elégedett vagyok, még akkor is, ha nem tudok hatalmas megtakarításokat felhalmozni vagy luxuskiadásokat megengedni magamnak.
Ez a magány, amit érzek nem a depresszív magány, nem vagyok elkeseredve, letörve. Mint bárki másnak vannak rossz napjaim, kiborulok, és azt gondolom, hogy mennyire könnyebb lenne hazamenni…De tudom, hogy ez nem opció. Az egyedüllét megerősített; könnyebben viselem a kudarcokat és a megpróbáltatásokat, megtanultam, hogy csak magamra számíthatok, hogy jobban ki kell állnom magamért. Megtanultam, hogy vállalnom kell a felelősséget a döntéseimért, hogy tudatosabban kell tervezni a jövőt. De a legfontosabb amit a külföldön töltött idő alatt megtanultam a kitartás, az alkalmazkodás és az alázat. Épp ezért nem fogok összecsomagolni és hazarohanni, mert épp nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném. Ha kell, még többet programozok, még többet tanulok. Okosabban osztom be a szabadidőmet. Megpróbálom akkor is jól érezni magam a haverokkal, ha épp bal lábbal keltem fel. Hiszen fejben dől el minden, és én legbelül nagyon szeretnék beérni a célba: megszerezni egy finn diplomát, ami sokkal több lehetőséget nyit majd meg számomra...."
4."Sziasztok. Azért dobtam fel ezt a témát mert nagyon érdekelne hogy hasonlóan külföldön élők hogyan élnek távol az otthontól, családtól, barátoktól. Az én történetem igen egyszerű, két éve élek külföldön és sajnos egyre magányosabb vagyok. Párommal egy éve élünk együtt ő is távol mindenkitől. Azt vettem észre hogy az évek során a "jó barátok" eltűnnek. Könnyen barátkozom kommunikatív vagyok jó barátnak ismerem magam mégis szembe kell néznem a magánnyal. Párom természetesen melletem van nem is ezen a téren erzek hiányt. Nem vagy csak nagyon ritkán beszélek a régi igazán jónak hitt baratokkal es sokszor ha én nem jelentkezem akkor ők sem. Talán ez így normális hiszen mindenki éli az életét nincsenek többé közös élmények. Itt vannak ugyan haverok kevés és nem is lehet számítani rájuk. Úgy érzem addig tart egy "itteni" barátság amig az egyik fél meghallgatja a másik problémáját de többre nincs szükségük. A jó élményeket nem osztják meg és ha nekem van szükségem tanácsra, támaszra egyszeriben nincs idejük. Azért kérem a segítségeteket mert hátha valaki túl jutott ezen. Biztos bennem is van a hiba hiszen ha nekem van több emberrel egyszerre hasonló problémám akkor valószínűleg ez belőlem fakad."
5. Jómagam.
2013. jún.15.-én indultam el Angliába dolgozni egyedül. Munkaidőm: reggel 1/2 9-től este 18:00 vagy 19:00 óráig tartott. Ez azt jelentette, hogy reggel fél 7-kor keltem, este pedig kb. 20:00 óra körül értem haza napi 9 és fél óra intenzív állás után. Heti 5 munkanap, tehát hétköznap gyakorlatilag csak este enni meg aludni volt időm. Heti 2 szabadnapra már teljesen roncstelep voltam, akkor jött a bevásárlás kocsi nélkül, kézben haza cipelni 10-20 kg egész hétre való cuccot, utána, főzés , előre egész hétre, majd mosás, takarítás. A 2. szabadnapom elment a hajamra, körmömre, délutánra maradt kis pihenésre időm, de az idő ahhoz kevés volt, hogy elinduljak busszal, vagy vonattal megnézni, bebarangolni Angliát. Konkrétan, szinte semmit nem láttam belőle.....
Kérdésem a következő, ha időd nem marad, szinte még magadra sem.....akkor , hogy kerülöd el, hogy egyedül élve, elszigetelődve, monoton módra kapcsolva, ne legyél egyedül, ne legyél magányos ?
Van különbség magány és magány között ? Kinek van nagyobb esélye ? Kí bírja vagy bírhatja ezt tovább ?
Tapasztalatok, élet, munka, kultúra, emberek, gazdaság,kapcsolatok,határtátkelve...keményen kritizálva. Nem szépítek, nem hazudozok,ha nem tetszik ne gyere ide, menj olyan oldalakra, ahonnan már messziről érzed a kolbász szagot :-O
Boldog szülinapot nekem!!!!!
Utolsó kommentek