Nyárelő a Holt-Tisza partján, a természet lágy ölén....

/saját fotók/

MÁRTÉLY TÖRTÉNELME

/via Kormos András/

Mártélyt, a festők és a természetkedvelők paradicsomát, az 1300 lelket számláló Tisza-parti községet elsőként 1024-ben említi Szent István király oklevele, melyben a települést, azaz Szent Adorján Mártír pusztát halászó helyként az általa alapított zalavári bencés monostornak adományozta. A település neve is a kolostor védőszentjének nevéből azaz Szent Adorján mártírból kopott jelenlegi formájába.

Mártély a középkorban is halászfalu volt, igaz nem itt, a jelenlegi helyen állt, hanem a mostani ártéri oldalon feküdt. A Tisza-szabályozás során, amikor a védőgátat építették, megtalálták az ősi falu nyomait is.

A főként halászatból és mezőgazdasági munkából élők számára a modernizáció elsőként 1894-ben a vasút megnyitásával, érkezett el, nem sokkal később épült meg a falu első kövesútja, majd 1911-ben szentelték fel templomát, amelynek szép hangú vasharangja a különlegessége.

Mártély mai jó hírét a közeli Vásárhely alapozta meg, mégpedig azután, hogy a vadregényes tájat 1921-ben felfedezte néhány lelkes természetimádó. Kruzslicz Károly, Banga Sámuel, Fejérváry József, Bogyó Ferenc és Dezső Lajos pedig megalapította és felépítette a település strandfürdőjét. Vásárhelyről nyaranta fürdővonat utaztatta ide a vendégeket. Endre Béla, Tornyai János, Rudnay Gyula, majd Barcsay Jenő pedig a festők számára fedezte fel a táj szépségeit, amelyet egyre inkább kezdtek élvezni a kitelepülök, a nyugalomra vágyók, így van ez ma is.

Tornyai János: Alföldi tanya 

Mártély, köszönhetően szorgalmas lakóinak, szépen fejlődő település.Többek között Makovecz Imre is itt építette kis nyaralóját.

​

 A holtágon a halászat ugyan 1976-ban befejeződött, ám a víz azóta is közkedvelt horgászparadicsom.

Végül további kedvcsinálónak ajánlom Bezzeganyu régebbi posztját: /link/