Skócia után Anglia, ingázgatok.....

/fotók: saját/

A mártélyi Tájvédelmi Körzet,a Tisza hullámtérének bal parti szakaszán létesült, az ország harmadik tájvédelmi körzeteként. Védetté, 1971-ben nyilvánították. Mint tájemlék sajátosan magyar adottság.

A Tisza a múlt század második felében történt szabályozása jellegzetes, egyéni vonásokban gazdag környezetet alakított ki a védőtöltések és a folyóvíz közötti ún. hullámtérben. Ugyanakkor az emberi élő munkának valóságos múzeuma is ez a terület,

A tájvédelmi körzet növénytakarójára jellemző az ecsetpázsitos mocsárrét, a holtágakban tömeges állományokat alkotó sulyom, a békatutaj, rucaöröm, a különböző békaszőlők, a vízidara, s egy viszonylag ritka békalencseféle.

A botolófűz, szürke- és fehérnyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott eloforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek

A körzet madárvilága a saséri természetvédelmi terület faunájával nagyjából azonos. A Barci réten itt is kialakult az utóbbi években, egy vegyes gémtelep, kiskócsag-, üstökösgém-, bakcsó- s egy másik erdőrészben vörös- és szürkegém állománnyal. Itt azonban, nem rendszeresen, csupán áradásos években költenek e madarak. E környék a meglehetősen ritka, környezetigényes fekete gólyák rendszeres átvonulási helye is. A fagyok beálltával viszont a Barci rét magasságában az örvényes Tisza nyújt a teljes jégtakaróig szálláslehetőséget az állóvizekről kiszoruló vadrécetömegnek.

A gerinctelen állatvilág legérdekesebb képviselője a tiszavirág, amely a múltban és újabban, szerencsére ismét hatalmas állományban tenyészik e szakaszon. A kérészek egykori megfogyatkozása a halfauna tiszai nevezetességét a kecsegét is érzékenyen érintette, mert az igen gazdag kecsegeállománynak a kérészlárva képezi elsődleges táplálékbázisát.

A terület gerinces faunája a szomszédos Sasérrel egyetemben 1947 óta a Madártani Intézet állandó kutatóterülete. A vizsgálatok során a két területről 37 halfajt, 34 emlőst, 119 fészkelő, és 124 átvonuláskor észlelt madarat vettek számba.

A területen intenzív horgászat folyik. A halászati hasznosítás megszűntével, a hódmezővásárhelyi Dolgozók Horgász Egyesület, később jogutódja a Dobó Ferenc HE. végzi a halgazdálkodást, körültekintő és szakértő haltelepítésekkel, ivadékmentési akciókkal és szelektáló halászatokkal igyekezve megőrizni és fejleszteni a holtág halfaunáját.

Szöveg copy by: http://www.martely.hu/

kakukk

Nyárelő a Holt-Tisza partján, a természet lágy ölén....

/saját fotók/

MÁRTÉLY TÖRTÉNELME

/via Kormos András/

Mártélyt, a festők és a természetkedvelők paradicsomát, az 1300 lelket számláló Tisza-parti községet elsőként 1024-ben említi Szent István király oklevele, melyben a települést, azaz Szent Adorján Mártír pusztát halászó helyként az általa alapított zalavári bencés monostornak adományozta. A település neve is a kolostor védőszentjének nevéből azaz Szent Adorján mártírból kopott jelenlegi formájába.

Mártély a középkorban is halászfalu volt, igaz nem itt, a jelenlegi helyen állt, hanem a mostani ártéri oldalon feküdt. A Tisza-szabályozás során, amikor a védőgátat építették, megtalálták az ősi falu nyomait is.

A főként halászatból és mezőgazdasági munkából élők számára a modernizáció elsőként 1894-ben a vasút megnyitásával, érkezett el, nem sokkal később épült meg a falu első kövesútja, majd 1911-ben szentelték fel templomát, amelynek szép hangú vasharangja a különlegessége.

Mártély mai jó hírét a közeli Vásárhely alapozta meg, mégpedig azután, hogy a vadregényes tájat 1921-ben felfedezte néhány lelkes természetimádó. Kruzslicz Károly, Banga Sámuel, Fejérváry József, Bogyó Ferenc és Dezső Lajos pedig megalapította és felépítette a település strandfürdőjét. Vásárhelyről nyaranta fürdővonat utaztatta ide a vendégeket. Endre Béla, Tornyai János, Rudnay Gyula, majd Barcsay Jenő pedig a festők számára fedezte fel a táj szépségeit, amelyet egyre inkább kezdtek élvezni a kitelepülök, a nyugalomra vágyók, így van ez ma is.