Skócia után Anglia, ingázgatok.....

Hatásvadász fajzat vagy,

mindent csak a látszatnak, 

s mert naggyá akarsz válni,

pénzt számolsz és többre vágyni. 

Olcsó vagy és cserélhető,

semmilyen de bérelhető,

 filléres bőröd újra beváltod,

aprópénzes a gazdagságod.

Büszkeséged hiteltelen,

Erkölcs s érték reménytelen .

Nincstelen vagy s kósza futó,

Önbecsapó vásározó.,

Dicsőséged illúzió,mely árva és elhagyó 

Sáfárkodhatsz ,alkudozhatsz,

Ócska bőröd kilapulhat...

Sosem leszel több mint semmi, 

Hogyha dicsőséget akarsz venni.

A "csoportok" szenvednek és felerősítik tagjaik hibáit így a "vak vezet világtalant" helyzet alakul ki.

                                                 A nem annyira bölcs tömeg

"A társas média sem nem közösség,sem nem tanácskozó demokrácia, még a névtelenség kiküszöbölése mellet sem válhat egyikévé sem a csoportos gondolkodás számos jellemzője miatt.A virtuális közösségekben az egyének olyan információkat keresnek amelyek megerősítik létező nézeteiket vagy habitusukat."/Popkin szerint/

Hobbes szerint alig van olyan elv, amiből ne támadhatna ellentét,széthúzás, sértegetés és lassanként háborúba csúszik.Ez nem az elv hamissága miatt van, hanem az emberek hajlama miatt, akik önmaguk számára bölcsnek tűnnek és ugyanilyennek akarnak látszani a többiek előtt is.Véleménye szerint a konfliktusok forrása a vanitas. A ragaszkodás a saját véleményükhöz a hiúság eredménye és az együttélés problémája: "Ha minden ember a saját véleményét követi szükségszerűen viták keletkeznek, nézeteltérések, amiből először veszekedés, később gyűlölet majd végül háború lesz és mindenféle béke és társas élet megszűnik."

    A társas média a róla sugárzott biztonságot nyújtó közösség helyett sokkal inkább lincselő  és gúnyos csőcseléknek tűnik.Harmónia helyett harci blogok,gúnykampányok, névtelen feljelentők,blogháborúk, trollok és népbíróságokká alakult kommentfolyamok jellemzik.Nem nyitott kormányzat, hanem deMOCKrácia .Mivel az olcsó és növekvően bőséges információáradatban afigyelemért harcolók leginkább mások szórakoztatásával és haragjuk felkeltésével tudnak sikeresek lenni, ezért ez a két műfaj jellemzi ezt a médiát manapság.Vagy a gúny vagy a felháborodás vagy a harag.A véleményblogok ennek a fő képviselői.A gúny és a botrány célja ugyanaz: a hiteltelenítés.Szó sincs, még a próbálkozás szintjén sem,érvelésről, meggyőzésről.Vádolnak, de nem kell bizonyítaniuk,hiszen véleményszabadság van.Csak az számít, hogy az emberek beszéljenek róluk-az oldalra kattintsanak .A "sikeres" bloggerek jellemzően mérgesek, elidegenedettek és elégedetlenek.

   A blogok és kommentelők önkéntes népbíróságok, demokratikus megszégyenítő ceremóniák:te nem tartozol közénk."Ha nem szégyelled magad, majd én vagy mi teszünk róla.A néző pedig a csendes háttérből, passzív módban élvezi a rombolást és a fájdalmat.Az arctalan hangok világában mindenki bűnös, míg be nem bizonyítja az ellenkezőjét.

/Statisztikák szerint manapság tíz emberből kilencet ért már valamilyen atrocitás közvetve vagy közvetlenül a neten - ha másképp nem, hát egy klaviatúra mögül okoskodó, névtelen fórumozó jóvoltából. Miről is van szó?Aki regisztrál egy közösségi portálon, netán blogolni kezd, azért teszi, mert szeretne nyitni a világ felé: ellenkező esetben egy lakatos emlékkönyv hasábjain rögzítené gondolatait.Az online jelenlétnek többféle oka lehet:  ismerkedés, társkeresés, flört, véleménycsere, a kötetlen beszélgetés lehetősége, kommunikáció a régi haverokkal és barátokkal, portfólió készítés, üzletelés, cserebere, kreatív önkifejezés publikussá tétele... - akárhogy is vesszük, csupa olyan dolog, ami feltételezi a nyílt, egyenrangú kommunikációt két vagy több fél között.De mindezeken keresztül védtelen célponttá is válik akaratán kívül .Ehhez kell egy eltérő vélemény és egy troll.Utána beindul a gépezet.Vita, sértegetés, következik az antiszociális viselkedésforma minden verziója, minősítés, becsületsértés, lejárató hadjárat bosszúból.Mások nyilvános lejáratása az egyik legetikátlanabb netes húzás, ami szóba jöhet, a konfliktus csak azokra tartozik, akiknek nézeteltérésük támadt egymással. Gyakori fogás, hogy egy rondább szakítás után vagy barátságok, ismeretségek megszűnésekor hosszú, keresetlen szavakkal gazdagon megtűzdelt bejegyzés (netán körlevél) lát napvilágot, amelyben a kedves olvasó mindent megtudhat "a vétkes" sötét titkairól és ciki ballépéseiről. Kevés ocsmányabb dolog van, mint szidni és lejáratni valakit pártatlan idegenek és elfogult random ismerősök körében. /forrás:neon.hu/

Persze, semmilyen közösségi portált, blogoldalt vagy egyéb online felületet nem kötelező látogatni, itt azonban nem egy-egy emberről, hanem egy egész világot érintő jelenségről van szó. A kommunikáció durvul, az íratlan erkölcsi szabályok összefolynak - a történet végén pedig nem a durvaságokkal szembefutó látogató veszít a legtöbbet, hanem azok az emberek, akik felvették a kesztyűt és végül énhatáraikat is egészen elmosta az öncélú verbális brutalitás. 

A blogszféra, a társas média és általában a csevegő osztály lelkes leírásai a szabadság, egyenlőség mellett a részvételt a /citizen journalism/ a grassroot amatőrizmust értékelik fel a  szakértők elitizmusával szemben.Ebben az új médiában a 'netizenek' írják a cikkeket és ők is kommentálják azokat.A mai önpublikáló világ ünnepli az amatőrizmust. Sem szakmai sem szakértői szűrők nincsenek.

Válhatnak-e ebben a témakörben kulcsszavakká a következők: önmérséklet,mértékletesség,tudásalapú megnyilatkozások..stb.stb.

/Szemezgetés Molnár Attila Károly: Arctalan hangok című könyvéből/